legjobbotthon

Sokan szeretnének teraszukról kerti tóban gyönyörködni, vagy sétálni, üldögélni saját kis tavuk partján. Ma már korántsem annyira bonyolult akár saját kezünkkel építeni egy saját flórával, faunával rendelkező kis tavat.

1. Tájolás
Elsősorban azt kell eldöntenünk, hogy hol lenne a legjobb helye leendő tavunknak. Fontoljuk meg, honnan esik a legjobb rálátás a tóra, hol tudjuk a legjobban megközelíteni, de a tó élővilágának az igényeiről se feledkezzünk meg. Számos vízi növény igényli a napfényt, azonban a folyamatos napsütés nem tesz jót sem a növényeknek, halaknak, sem a víznek. Ügyeljünk arra, hogy kb. 4-6 óránál tovább ne érje erős napfény a vizet. Amennyiben vízforgató eszközt, szökőkutat és díszvilágítást is tervezünk, úgy ne feledkezzünk meg arról, hogy az elektromos hálózat kiépítését is meg kell oldanunk.

2. Méret, forma
Kertünk méretéhez, illetve a gondozásra szánt erőforrásainkhoz és időnkhöz képest döntsünk a tó méretéről. Ne foglalja el az egész kertet, de ha túl kicsi lesz, akkor hamar átveheti a hatalmat felette a növényzet. Ha kertünk klasszikus, és a szögletes formák uralkodnak benne, tavunk is lehet egy igazi díszmedence betonszegéllyel. Ha azonban a természetességre törekszünk, válasszunk szabálytalan formát, olyat azonban, amit kezelni is tudunk.

3. Építkezés
A saját magunk által ásott és megformált tó alapját fedjük le speciális, erre a célra tervezett PVC vagy kaucsuk tófóliával. A kiásott – fokozatosan vagy lépcsőzetesen mélyülő kialakítású – medret jó alaposan vizsgáljuk át, hogy semmiféle éles tárgy ne álljon ki, amely felsérthetné a fóliát. A földet jól döngöljük le, a partfalakat ellenőrizzük, megcsúszás ellen erősítsük meg. Helyezzünk a fólia alá valamilyen puha, de rothadásmentes alátétet. Töltsük fel az alját a kívánt kaviccsal, földdel majd vízzel. Végül a partszegély mentén vágjuk le a fólia túllógó részét és dolgozzuk be a földbe. Alakítsuk ki a szegélyét: kavicsos, sziklás, beton, fa, vagy gyeptégla burkolatot is választhatunk, de ezt már az ásás megkezdése előtt érdemes eldönteni.

4. Növények, állatok
A meder kialakításakor gondoskodjunk olyan föld- és kavicspadokról, amelyeken a kívánt növényzet meg tud telepedni. Ne csak az ízlésünk szerint döntsünk az egyes növényfajták mellett: vannak olyan kevéssé mutatós növények, amelyek tisztító, kártevőriasztó vagy a táplálékláncban betöltött szerepük miatt megkerülhetetlen tényezők a tó életében (pl. az algásodást megakadályozó békaliliom, víziboglárka vagy vízimoha). Gondoljuk végig, hogy a tóban hány zónát tudunk kialakítani (a sekély/lápos parti résztől a mélyvíziig) és ennek megfelelően oda telepítsük őket, ahol a legjobban érzik magukat. A halfajták esetében kezdetben a kevéssé érzékeny fajták mellett döntsünk, ha ráérzünk a „halgazdálkodás” ízére, akkor jöhetnek majd a kényesebb vízi állatok is.

5. Gondozás
A tó élővilága egészségének fenntartása érdekében a legfontosabb az egészséges, nem feltétlenül palackos víz tisztaságú – víz. Érmes beruházni egy az átszűrésről és forgatásról automatikusan gondoskodó (lehetőleg egy többkamrás rendszerű biológiai) szűrőrendszerbe is. Arra kell törekedni, hogy a tó élővilágát úgy alakítsuk ki, hogy természetes egyensúlyi állapotot érjen el, így a legritkábban kel hozzányúlnunk. Figyeljük a víz minőségét, az aljnövényzetet és a növények állatok egészségi állapotát, és ne feledkezzünk meg az időszakos, az évszaknak megfelelő karbantartási munkákról.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

Akinek kertje van, építkezik vagy felújít, annak biztosan van talicskája. Ha nincs, lesz. Honnan jön, és merre tart ez az egyik legegyszerűbb ház körüli eszköz. Kezdjük az alapoknál.

Hogyan kezdődött?
A talicska a fizika szerint az egyoldalú emelők csoportjába tartozik, hiszen a kb. 170 literes teher, amit a ma ismert eszközökkel tolunk az emelési oldalon van (ellentétben a libikókával). Arról megoszlanak a történészi vélemények, hogy az ókori görög, vagy az időszámításunk szerint első századbeli kínaiak használtak-e először talicskát. Az eleusisi régészeti leletek listáján ugyan van egy hasonlatos eszköz, de tárgyi bizonyíték nincs arra, hogy ennek van köze a ma ismert talicskához.

Sokkal valószínűbb, és leletekkel bizonyítható a kínai szál: isz. 118-ból és 170-ből is vannak sírkő mintázatok, amelyek talicskásokat ábrázolnak. Igaz, Kínában a talicskák számos formáját fejlesztették ki a középkorra, a kerék áthelyezésével a maitól egészen eltérő súlyelosztást érve el. Születtek különös hibridek is: az 1790-es évekből származnak például feljegyzések vitorlás talicskákról, amelyek a szél erejével könnyítették meg a teherhordók dolgát.

Forrás: Wikipedia

Európába a 12. században érkezett a „jármű”, de a 15. századig leginkább Angliára, Franciaországra és a Németalföldre korlátozódott az elterjedése, mint a nagy építkezések hasznos segédeszköze.

Extrém esetek
1978-ben James Dyson design díjat nyert talicskájával, amelyen a 2000 éve megszokott kereket gömbre cserélte, hogy a terepviszonyok kihívásaihoz jobban alkalmazkodjon a szerszám, majd elnevezte Ballbarrow-nak (az eredeti angol wheelbarrow helyett).

 
Forrás: http://www.dyson.co.uk

Egészen 1998-ig kellett várni a motoros talicskák szériagyártására a Honda HPE60 képében.

 Forrás: http://world.honda.com

Találunk olyan fejlesztéseket is, amelyek nem a horizontális, hanem a vertikális mozgást könnyítik meg, áttételeken keresztül könnyítik meg az emelést.

Egészen új irány a talicskázás történetében, amit a Muck Truck céloz meg: tulajdonképpen mini dömperként működnek a motoros, billenőplatós talicskáik.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

Itt a jó idő, nyomás grillezni! Legutóbb körbejártuk a kerti grillek különféle típusait. Most nézzük, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a kertparti valóban csak finom ételekről és a mulatságról szóljon.

1. Sose grillezzünk fedett helyen! Hiába vannak egy sörsátornak vagy terasznak nyitott falai, ha a füst nem tud felfelé is akadálytalanul távozni, annak komoly veszélyei lehetnek.

2. Ne süssünk éghető anyag közelében! Gondoljunk a száraz levelekre vagy akár a ház falán futó növényekre is.

3. Az ételeket a tűztől biztos távolságban készítsük elő. A húsok zsírja vagy a hozzájuk adott olaj könnyen lángra kaphat, nem is beszélve a szalvétákról és műanyag-edényekről. Figyelem, az üvegedények sem mind hőállóak! Ha elpattannak a szilánkok komoly sérülést okozhatnak.

4. A grillezéshez kimondottan ilyen célra szánt eszközöket használjunk. A normál konyhai eszközök nyele gyakran nem elég hosszú, így könnyen megégethetjük magunkat.

5. Ne süssünk bő ruhában és lehetőleg rövid ujjú felsőt viseljünk. Ugyanakkor forró parázs és izzó rács közelében tűzálló kötény és a könyékig érő kesztyű sem túlzás.


6. A gyerekeket ne engedjünk a tűzzel vagy annak közelében játszani. A grill mindig megfelelően legyen kitámasztva, nehogy felborítsuk.

7. Egyszerre mindig csak egyvalaki foglalkozzon az étellel! Több szakács meglökheti vagy a forró szerszámokkal megégetheti egymást.

8. Használat után alaposan tisztítsuk meg a rácsokat és szerszámokat a rájuk égett zsiradéktól és szennyeződésektől. Ezek legközelebb gondot okozhatnak, ráadásul konyhai eszközeink hosszú élettartammal hálálják meg a törődést.


9. Végül talán a legfontosabb. Ha fentiek ellenére valami mégis balul sülne el, legyen kéznél megfelelő oltóeszköz. Erre alkalmas lehet egy kerti slag vagy egy vödör víz is. Érdemes azonban fontolóra venni házi tűzoltó készülék beszerzését is.

Bár egyre több időt töltünk kint a kertben, továbbra sem szabad megfeledkeznünk a szobanövényeink rendszeres gondozásáról. Mint az év minden szakának, úgy a májusnak is megvannak a maga sajátosságai lakásunk ékességei számára is.

1. Ügyeljünk arra, hogy a meleg beálltával nemcsak a pázsit, de a szobanövények is szomjasabbak, több vizet igényelnek. Locsolásnál ne érje túl erős vízsugár a földet, inkább alkalmazzunk merülő fürdőt, így a föld pont annyi vizet vesz fel, amennyire a növénynek szüksége van. Használjunk állott vizet, forralással mésztelenített csapvizet, vagy takarékoskodjunk az esővíz összegyűjtésével.

2. Azok a növények, amelyek nyáron hozzák virágaikat, ilyenkor már több tápanyagot igényelnek, így nekünk kell gondoskodnunk a mesterséges- vagy bio-tápanyag cserépbe juttatásáról. Télen előfordulhat, hogy túltrágyázzuk a téli álmot alvó növényeket, míg nyáron gondoskodnunk kell a zöldellő lombok, virágok megnövekedett igényeiről.

3. Óvatosan a helyváltoztatással. A már bimbózó növények ledobhatják bimbójukat, ha megszokott helyükről például hűvösebb, árnyékosabb területre helyezzük őket.

4. Átültetés: körültekintően. Csak akkor szükséges átültetni, ha a növény gyökerei már teljesen behálózták jelenlegi lakhelyét. Az új cserepet tisztítsuk meg, áztassuk egy napra vízbe, hogy jól megszívja magát. A cserép aljára helyezzünk cserépdarabokat vagy agyag granulátumot, ez megakadályozza, hogy a gyökér vízben tocsogjon. Válasszunk jó minőségű, a fajtának megfelelő virágföldet, hosszú távon jó befektetés. Különösen az érzékeny gyökerű, speciális igényű fajtáknál, mint a kaktuszok vagy az orchideák.

5. Itt az idő a frissítésre. Elöregedett vagy elhanyagolt növényeinket is könnyen rendbe hozhatjuk. Első a diagnózis: a túl- vagy alultrágyázás, a túl- vagy alulöntözés, a rosszul megválasztott hely okozza-e a növény betegségét? Távolítsuk el a száraz leveleket, metsszük vissza az elkopaszodott szárakat, távolítsuk el a bebarnult levélszéleket. Ha nem is ültetjük nagyobb cserépbe, kapjon friss földet. Ritkítsuk meg a gyökérzetet is, hogy további növekedésre serkentsük!

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

Egyre többen vágnak bele a komposztálásba, a ház körüli zöldhulladék hasznosításába. Nemcsak zöldövezeti lakásokban, de társasházi otthonokban, nagyvárosi környezetben is felállítható a komposztáló, amely helyes használat mellett nemcsak a kukába kerülő háztartási hulladék mennyiségét csökkenti, de értékes tápanyagot termel növényeink számára. 10 tipp a helyes komposztáláshoz.

1. Első lépés a számunkra legalkalmasabb komposztáló kiválasztása. Gondoljuk át, mekkora méretűre van szükségünk. Ez függ pl. attól, hogy kizárólag a konyhai hulladékot gyűjtjük benne, vagy hatalmas kertünk van, ahonnan a lenyírt füvet, levágott ágakat is rendszeresen oda visszük. Ettől függően válogathatunk a 4-900 literes fa, fém, műanyag tartályok, vagy a balkonon is elférő 20-25 literes konyhai eszközök között. Gondoskodjunk a további eszközök – a rosta és a forgatáshoz szükséges villa – beszerzéséről is. Ha sok ággal van dolgunk, érdemes vásárolni vagy kölcsönözni egy ágaprító gépet.

2. Találjuk meg az ideális helyet. Helyezzük a komposztálót árnyékos helyre, megfelelő távolságba a lakóháztól és a szomszédoktól. Természetesen egy szűkebb udvarú társasházban korlátozottak a lehetőségek, de itt is ügyeljünk arra, hogy nem tegyük ki tűző napnak a komposztot.

Az egyik leggyakoribb háztartási hulladék, a burgonyahéj

3. Lássuk, mit komposztálhatunk:

a) Konyhai hulladékok: gyümölcs, zöldség, krumpli, tojáshéj, kávézacc, tea-filter tartalma, elhervadt, vágott virág, elszáradt cserepes növények (cserép nélkül) stb.
b) Kerti hulladékok: elnyílt virágok, lehullott gyümölcs- és zöldség, ágak, gallyak, lombok, fűnyesedék, kerti gaz
c) Egyéb hulladék: kezeletlen fa, papír (nem színes), karton, haj és köröm.

 4. Mit ne dobjunk a tárolóba?

a) Főtt ételmaradékot (főként húst és halat, mártásokat és leves-maradékokat), kenyeret és csontokat
b) Hamut (vagy csak nagyon kis mennyiségben)
c) Üveget, fémet és műanyagot (idegen anyagot)
d) Színes újságot, pelenkát
e) Fáradt olajat, vegyszereket, festéket, elemet, növényvédő szert

5. Törekedjünk a helyes arányra! A komposztálást, a biohumusz gyártását végző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák stb.), és férgek (pl. a giliszta) számára ideális környezetet kell teremtenünk. Ha felborul a helyes szén (döntően a barna hulladékban van pl. ágak, gallyak), és a nitrogén (zöldhulladék) arány, akkor lassul a folyamat, és bomlás helyett a rothadás veszi át a terepet, komposztálónk büdös lesz. A szaküzletekben kaphatóak olyan előre kitenyésztett mikroorganizmusok, amelyek felgyorsíthatják a folyamatot.

6. Nagyon fontos: a struktúra! Ügyelni kell arra, hogy a tömény zöldhulladék-falat megtörjék az ágak, gallyak, ettől lesz tartása a komposztnak és jobban is szellőzik. Éppen ezért rendszeresen (4-6 hetente) forgassuk meg a siló tartalmát.

7. Nedvesség nélkül nem megy. Olyannak kell lennie a komposztanyagnak, amely nem tocsog a nedvességben, de nem száraz. Érdemes lefedni a silót, ha nem tudjuk esőtől védett helyre állítani, de úgy, hogy szellőzni tudjon.

8. Kémhatás: ne legyen se lúgos, se savas. Ez természetesen ismét a feldolgozott anyagok arányától függ, de ha sok gallyal, lombbal savasítunk, akkor érdemes mésszel visszaállítani az arányt.

Cél, a tápanyagokban gazdag termőtalaj

9. Legyünk türelmesek. A jó biohumusz kb. 10-12 hónap alatt éri el termőtalajként a csúcsát, ekkora vélik tápanyagokban gazdag termőréteggé.

10. Hagyatkozzunk az érzékszerveinkre! A jó minőségű komposzt nem büdös, nem latyakos, színes barnás árnyalatú, és nem utolsó sorban nem lengik körül bogarak. Ha erre odafigyelünk, biztosan jó úton haladunk majd.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!