Egyre többen vágnak bele a komposztálásba, a ház körüli zöldhulladék hasznosításába. Nemcsak zöldövezeti lakásokban, de társasházi otthonokban, nagyvárosi környezetben is felállítható a komposztáló, amely helyes használat mellett nemcsak a kukába kerülő háztartási hulladék mennyiségét csökkenti, de értékes tápanyagot termel növényeink számára. 10 tipp a helyes komposztáláshoz.
1. Első lépés a számunkra legalkalmasabb komposztáló kiválasztása. Gondoljuk át, mekkora méretűre van szükségünk. Ez függ pl. attól, hogy kizárólag a konyhai hulladékot gyűjtjük benne, vagy hatalmas kertünk van, ahonnan a lenyírt füvet, levágott ágakat is rendszeresen oda visszük. Ettől függően válogathatunk a 4-900 literes fa, fém, műanyag tartályok, vagy a balkonon is elférő 20-25 literes konyhai eszközök között. Gondoskodjunk a további eszközök – a rosta és a forgatáshoz szükséges villa – beszerzéséről is. Ha sok ággal van dolgunk, érdemes vásárolni vagy kölcsönözni egy ágaprító gépet.
2. Találjuk meg az ideális helyet. Helyezzük a komposztálót árnyékos helyre, megfelelő távolságba a lakóháztól és a szomszédoktól. Természetesen egy szűkebb udvarú társasházban korlátozottak a lehetőségek, de itt is ügyeljünk arra, hogy nem tegyük ki tűző napnak a komposztot.
Az egyik leggyakoribb háztartási hulladék, a burgonyahéj
3. Lássuk, mit komposztálhatunk:
a) Konyhai hulladékok: gyümölcs, zöldség, krumpli, tojáshéj, kávézacc, tea-filter tartalma, elhervadt, vágott virág, elszáradt cserepes növények (cserép nélkül) stb.
b) Kerti hulladékok: elnyílt virágok, lehullott gyümölcs- és zöldség, ágak, gallyak, lombok, fűnyesedék, kerti gaz
c) Egyéb hulladék: kezeletlen fa, papír (nem színes), karton, haj és köröm.
4. Mit ne dobjunk a tárolóba?
a) Főtt ételmaradékot (főként húst és halat, mártásokat és leves-maradékokat), kenyeret és csontokat
b) Hamut (vagy csak nagyon kis mennyiségben)
c) Üveget, fémet és műanyagot (idegen anyagot)
d) Színes újságot, pelenkát
e) Fáradt olajat, vegyszereket, festéket, elemet, növényvédő szert
5. Törekedjünk a helyes arányra! A komposztálást, a biohumusz gyártását végző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák stb.), és férgek (pl. a giliszta) számára ideális környezetet kell teremtenünk. Ha felborul a helyes szén (döntően a barna hulladékban van pl. ágak, gallyak), és a nitrogén (zöldhulladék) arány, akkor lassul a folyamat, és bomlás helyett a rothadás veszi át a terepet, komposztálónk büdös lesz. A szaküzletekben kaphatóak olyan előre kitenyésztett mikroorganizmusok, amelyek felgyorsíthatják a folyamatot.
6. Nagyon fontos: a struktúra! Ügyelni kell arra, hogy a tömény zöldhulladék-falat megtörjék az ágak, gallyak, ettől lesz tartása a komposztnak és jobban is szellőzik. Éppen ezért rendszeresen (4-6 hetente) forgassuk meg a siló tartalmát.
7. Nedvesség nélkül nem megy. Olyannak kell lennie a komposztanyagnak, amely nem tocsog a nedvességben, de nem száraz. Érdemes lefedni a silót, ha nem tudjuk esőtől védett helyre állítani, de úgy, hogy szellőzni tudjon.
8. Kémhatás: ne legyen se lúgos, se savas. Ez természetesen ismét a feldolgozott anyagok arányától függ, de ha sok gallyal, lombbal savasítunk, akkor érdemes mésszel visszaállítani az arányt.
Cél, a tápanyagokban gazdag termőtalaj
9. Legyünk türelmesek. A jó biohumusz kb. 10-12 hónap alatt éri el termőtalajként a csúcsát, ekkora vélik tápanyagokban gazdag termőréteggé.
10. Hagyatkozzunk az érzékszerveinkre! A jó minőségű komposzt nem büdös, nem latyakos, színes barnás árnyalatú, és nem utolsó sorban nem lengik körül bogarak. Ha erre odafigyelünk, biztosan jó úton haladunk majd.
Utolsó kommentek