Itt a tavasz és a napsütés, a kertészkedni vágyók már élesítik metszőollóikat, hogy végre kimehessenek a szabadba és elvégezhessék az első igazi tavaszi kerti munkát, a metszést.
A metszés a gyümölcsfák és díszcserjék gondozásának alapvető feladata, mivel hiányában a fák hamarabb öregszenek, apró terméseket hoznak, koronájuk elsűrűsödik, csak kétévente teremnek, kérgükön megtelepszik a moha és zuzmó, ami menedéket biztosít a különféle kártevőknek és gombák elszaporodásához vezethet. A metszés fontos mind a fiatal, mind a már termő fáknál, ugyanakkor a technikájuk erősen eltér egymástól. A fiatal fákat csak koronaalakítási céllal metsszük, idősebb fák esetében azonban hasznosabb az erős visszametszés, mert ezzel a hajtásnövekedést tudjuk serkenteni, ami növeli és meghosszabbítja a fa teljesítőképességét és egyben „fiatalítjuk” is a fát.
Ha a műveletet tavasszal végezzük el (november közepétől is meg lehet kezdeni), akkor érdemes a mélynyugalmi állapot után, de még a rügypattanás előtt, ám fagymentes időben végezni.
Arról ne feledkezzünk meg, hogy a csonthéjas gyümölcsfákat lehetőleg már lombos állapotban metsszük: a cseresznyét júliusban, a meggyet, a szilvát és az őszibarackot augusztustól szeptember közepéig, azonban ha ez elmarad, akkor február-márciusban még pótolható.
A metszés jó fizikai erőnlétet és nem utolsó sorban szaktudást igényel, azonban azt fontos tudnunk, hogy többszöri elmulasztása sokkal rosszabb a fának, mint a lelkes, ám tapasztalatlan kertész rendszeres metszése, ezért ha nem tudjuk szakember segítségét kérni, bátran fogjunk hozzá mi magunk! Nincs is egyébre szükségünk, mint egy jól vágó fűrészre, egy metszőollóra (esetleg ágvágóra) és egy stabil létrára. Ha rendelkezünk rúdra szerelt, magassági ágvágóval vagy gallyazófűrésszel, illetve hernyózó ollónak nevezett szerszámmal is, az nagyban megkönnyítheti munkánkat.
A metszéshez mindig éles és profi eszközöket használjunk a saját és fáink védelme érdekében! A nagyobb ágakat mindig több részletben vágjuk le, mivel ezzel elkerülhetjük az ágak lehasadását.
Ne feledkezzünk el arról, hogy a metszés végeztével a nagyobb sebeket sebkezelővel kezeljük, ezzel megakadályozva a farontó gombák megtelepedését, a seb visszaszáradását és a beforradás elősegítését!
Minden metszésre érvényes a szabály, hogy az erősebb, már fejlettebb vesszőket hosszabbra, a gyengébbeket rövidebbre metsszük vissza. A metszést mindig a sérült, fertőzött, beteg részek eltávolításával kezdjük, majd folytassuk a felfelé hosszan növő ún. vízhajtások és a korona belseje felé növő, egymást keresztező vesszőkkel, így a korona belső részébe bőségesen jut fény és levegő, ezáltal növekszik a fa ellenálló képessége, egészségi állapota és természetesen a hozama is. Ne azokat az ágakat keressük, amiket le fogunk vágni, hanem azt, hogy mit hagyunk meg, így könnyen kirajzolódik előttünk egy laza, rendezett koronaforma.
A vesszőket mindig a rügy felett közvetlenül vágjuk el úgy, hogy a vágás rügy fölött induljon, és ellenkező irányba lejtsen.
Nemcsak a gyümölcsfák és a szőlők szorulnak rá a rendszeres metszésre, hanem a kertünkben lévő díszcserjék és bokrok is, mivel növekedésük egy bizonyos kor után leáll, az idősebb szárrészek fokozatosan elszáradnak, a megifjulásuk újra és újra ismétlődik, amit a metszéssel segíthetünk elő, elérve ezzel azt, hogy évről-évre dúsan virágozzanak és egészségesek maradjanak. A metszés során laza, kellően szellős bokor kialakítására törekedjünk, mivel a besűrűsödött részek a kártevők búvóhelyeivé válhatnak! A díszcserjék metszési időpontját a virágzáshoz érdemes igazítani, ilyenkor tavasszal a hajtások végén virágot hozó fajokat kell metszeni, de vigyázzunk, hogy a metszést itt is a rügyfakadás előtt kell, hogy elvégezzük!
Az egész folyamat végén nagy hasznát vehetjük egy ág- illetve komposztaprítónak.
Az egyik leggyakoribb háztartási hulladék, a burgonyahéj
Utolsó kommentek