Az öntözés célja a növények folyadékkal való ellátása. Lényege, hogy a gyökereket ellássuk megfelelő mennyiségű és minőségű nedvességgel.
Azonban nem mindig kizárólag a nedvességpótlás a célunk, ugyanis a nyári hőségben a párahiányt is enyhíthetjük vele, melynek következtében a permetszerű öntözés lehűti a növényeket és az életfunkcióik újra normálissá válhatnak.
Általános szabályként elmondhatjuk, hogy az öntözést célszerű este végezni, ugyanis így minimalizálhatjuk az elpárolgott víz mennyiségét. Ügyeljünk arra, hogy növényeink minden öntözésnél maximális vízadaggal legyenek ellátva és utána hosszabb szünetet tartva hagyjuk a talajt felmelegedni és a felső réteget kiszáradni. A túl sűrű locsolás rontja a talaj szerkezetét, a növényzet gyökerét a felszín felé készteti növekedésre (ezáltal növényünk még az átmeneti szárazságot is hamar megsínyli), jobban kedvez a kórokozók elszaporodásának, a tápanyagot kilúgozza a talajból és levegőtlenné teszi azt.
Az öntözés módjai
Esőztető öntözés: ennél a módnál a vizet valamilyen szórófejjel porlasztjuk el a levegőben, mely az esőhöz hasonlóan hullik a talajra.
Előnye: a természetes csapadékot utánozza, mennyisége jól szabályozható.
Hátránya: mivel nem megfelelő a porlasztás, ezért a talaj összetömörödik, az eloszlás nem megfelelő.
Kannás öntözés: ez a legelterjedtebb módja a hobbykert öntözésének, azonban ez nagyobb kertnél hatalmas munkát igényel, – ha megtehetjük - törekedjünk inkább a gépesítésre!
Csepegtető öntözés: elsősorban kertészeti kultúráknál alkalmazzák, hatékony és víztakarékos módszer, melynél az erózióveszély sem fenyegeti a talajt. Lényege abban áll, hogy minden növény tövéhez vékony csöveket vezetnek, melyből állandóan szivárog vagy csepeg a víz, mely a gyökérzetet nedvesen tartja, egyúttal a növény felső része száraz marad, mellyel elejét vehetjük a betegségek elterjedésének is.
Kedvező esetben a növényzet azonos vízmennyiséget kap és lehetőségünk van tápanyagok kijuttatására is, ha egy tápoldat adagolót építünk a rendszerbe.
Hátránya, hogy nagyon jó minőségű vizet igényel, mert az esetleges lerakódások hamar eltömődéseket okozhatnak.
Egy igazán modern rendszernek ma már alapvető tartozéka az esőkapcsoló, melynek feladata, hogy természetes csapadék esetén szüneteltesse az öntözést. Az érzékelőt célszerű olyan helyre szerelnünk, ahol sem az eső, sem az öntözővíz nem éri.
Ezen módszer alkalmazásához szükségünk van egy megbízható szivattyúra.
Az öntözéshez – a kert nagyságától függően akár nagyobb mennyiségről is szó lehet- szükséges vízmennyiséget többféle módon is biztosíthatjuk.
Egyik fajtája a fúrt kút, mely képes nagyobb mennyiségű vízzel is ellátni bennünket, azonban ennek megvalósításához hatósági engedély szükséges (ha valaki kevesebb, mint 500m3/év mennyiségű talajvizet kíván vételezni, akkor elégséges az illetékes önkormányzattól beszerezni a vízjogi engedélyt). Ha emellett a mód mellett döntünk, szükségünk lehet egy megfelelő paraméterekkel rendelkező csőbúvár szivattyúra.
Másik – ám igen költséges – módja a vezetékes ivóvízzel való öntözés. Ebben az esetben érdemes erre a célra külön mérőórát felszereltetni, hogy az öntözéshez elhasznált vízmennyiség után ne kelljen szennyvízdíjat fizetni.
Egy ezeknél sokkal költségtakarékosabb és környezetkímélőbb megoldás az esővíz összegyűjtése. Az esővíz nem tartalmaz klórt, lágyabb, mint a vezetékes víz, így a növényeink is meghálálják a minőségi vízzel való öntözést.
A tetőről érkező csapadékot egy szűrőn keresztül kell az esővízgyűjtő tartályba vezetni, hogy a szivattyú nehogy eltömődjön a falevelek, rovarok és egyéb szennyeződések miatt. A tartályból a vizet ajánlott egy házi vízmű (hidrofor) segítségével kiszivattyúzni, mely ezután akár a kerti csapra, akár közvetlenül az öntözőrendszerre köthető.
Akármelyik megoldást is választjuk, szükségünk lesz egy strapabíró locsolótömlőre, melyhez a könnyebb mozgathatóság és tárolás érdekében érdemes egy locsolótömlő tartót is beszereznünk.
Utolsó kommentek