Arról megoszlanak a történészi vélemények, hogy a vízöblítéses WC-k elődje az ókori Rómában (pontosabban Britanniában) bukkant-e fel vagy az időszámítás előtti Indiában kötötték-e szennyvízhálózatra a toaletteket. Az biztos, hogy a kontinentális Európában a 19. század közepén-végén bukkantak fel az első, széles körű gyártásra is alkalmas konstrukciók. Mára a WC-ellátottság, a vízöblítéses alkalmatosság megléte civilizációs mérőfok. Bár messze még november 19-e, a WC világnapja, azért nézzünk körbe, milyen alapvető típusok közül választhatunk, hátha ihletet kapunk a fürdőszoba felújításhoz.
Egy fürdőszoba-felújítás során rengeteg lehetőség áll előttünk a kívánatos WC (water closet – a név Angliából származik) típus megválasztásakor. Kezünket azonban megköti, hogy: mik az anyagi lehetőségeink, mennyi tér áll a rendelkezésre, mik a ház (pl. soklakásos bérház) adottságai, végül, hogy esetleg környezetbarát, víztakarékos megoldást preferálunk-e. A nagyobb típusok kiválasztása után is számos döntés áll előttünk (pl. alsó- vagy hátsókifolyású-e a csésze, mély-, vagy laposöblítésűt szeretnénk stb.) ezekről minden esetben egyeztessünk a szakemberekkel vásárlás előtt.
Hagyományos
A jól látható víztartállyal szerelt hagyományos fajtáknak is van két szerelvénytípusa, az alsó- és hátsó kifolyású WC-csésze, utóbbi hátránya, hogy látszik a bekötés. A tartály elhelyezkedésétől függően lehet a lehúzó láncos (ha magasan van) vagy gombos, ma már általában egy kisebb és egy nagyobb öblítő vízsugár lehetőségével.
Monoblokkos
Ennek a típusnak jobb a helykihasználása, mint az előzőnek, hiszen a tartályt rögzítik a csészéhez, tehát esztétikusabb is.
Beépített víztartályos, fali
Ebben az esetben a fali konzolhoz csatlakozik a WC, a tartályt a kagyló mögötti falba építették, és csak a nyomógombok látszanak. Előnye a jó helykihasználás és a visszafogottság, hátránya a nehezebb javíthatóság.
Vegyszeres
Egyes típusok lehetővé teszik, hogy ne kelljen külső eszközöket használnunk a szagmentesítéshez és fertőtlenítéshez, hanem a víztartály automatikusan bekeveri a kívánt anyagokat az öblítéskor. Ezzel takarékoskodhatunk a vegyszerekkel, de ügyeljünk az utántöltésre. Kaphatóak a WC tartályba helyezhető, kb. 800 öblítésre alkalmas tisztítók, de vásárlás előtt győződjünk meg arról, készülékünk alkalmas-e a befogadásukra.
Darálós – átemelős
Egyes speciális helyzetekben, pl. szuterén lakásoknál szükséges, hogy a WC-ből kifolyó anyagot daráljuk, és szivattyúval emeljük a szennyvízrendszerbe. Arra is alkalmas, hogy komfort nélküli lakásokat gyorsan komfortosítsanak.
A darálós vécének két alapváltozata van, a kagylóhoz illeszthető őrlő-szivattyú egység, valamint a vécével egybeépített. Az őrlő egységet a rendeltetés szerint kell megválasztani: a) alkalmas lehet a teljes vizesblokk kiszolgálására; b) a vécé és a kézmosó ürítésére, illetve C) kizárólag a konyhai blokk szennyvízmentesítésére.
Környezetbarát
Civilizáció ide vagy oda, a WC a háztartás egyik leginkább vízpazarló rendszere, a napi kb. 140 literes családi vízfogyasztás kéthatoda innen származik. Éppen ezért számos kísérlet történt megújítására. Elsősorban középületekben találkozhatunk már mai is olyan piszoárokkal, amelyek egyáltalán nem használnak vizet, és biológiai és mechanikai eszközökkel gondoskodnak a szagmentesítésről. Ebbe a sorba tartozik a Norvégiában elterjedt elektromos WC, az ökofarmokon kedvelt, teljességgel higiénikus fűrészporos-komposztálós alkalmatosság, vagy az USA-ban az 1992-es környezetvédelmi törvény által minden háztartásba szorgalmazott alacsony vízhasználatú („nagy hatékonyságú”) csésze. A WC-ből távozó úgynevezett feketevíz hasznosításán is dolgoznak (pl. tisztítva, vagy vízleválasztós formában öntözésre használható), illetve arra is születtek már megoldások, hogy a háztartásban keletkező sárga (kézmosás) vagy szürke (mosás, mosogatás) vizet hogyan lehet a WC tartályba terelni, hiszen ez az öblítésre kiválóan alkalmas.
Utolsó kommentek