legjobbotthon

A nyár tisztasági festések mellett kiváló alkalom a megunt tapéták cseréjére is. Néhány apró lépés figyelembevételével gyerekjáték a falak újraburkolása.

Terepszemle
A legfontosabb a pontos szemrevételezés. Spaklival emeljük meg az illesztéseknél a régi tapétát, és nézzük meg, hány tapétaréteg van a falon. Forduljunk a szakáruházi eladókhoz, aki ez alapján meg tudja mondani, milyen típusú és mennyi tapétaoldóra van szükségünk. Számoljuk ki, mennyi új tapétára van szükség: számoljuk ki a falfelület méretét és négyzetméteréhez adjunk hozzá 3%-ot, illetve mintás tapéta esetén a mintaeltolást is kalkuláljuk bele. Ezekben a kérdésekben a szakáruházak eladói segítenek.

Menjen a régi
A felesleges takarítás elkerülése miatt helyezzünk takarófóliát a padlóra, melynek szélét a padlószegély mentén ragasztószalaggal rögzítünk. Oldjuk fel a gyártó utasításai szerint a tapétaoldót. A nagyobb hatékonyság miatt spaklival vágjuk be a tapétát, így az anyag a mélyebb rétegekbe is bejuthat. Több különféle módszerrel is felvihetjük az oldószert a falra: használhatunk szórófejes spriccelőt, pemzlit. Ha több réteggel kell megküzdenünk, alkalmazhatunk tapétagőzölőt. A megadott hatóidő letelte után lássunk hozzá a tapéta leszedéséhez a spaklival. A hatékonyság jegyében igyekezzünk egész sávokat egyben leszedni.

A jó előkészítés
Javítsuk ki glettanyaggal a falfelületek hibáit. Kisebb hibákhoz előre kikevert glettet is használhatunk, amelyet 7-10cm széles rétegben kell felvinni, majd egyenletesen eloszlatni. Ha olyan falra viszünk fel tapétát, amelyet még nem tapétáztak korábban, érdemes azt lealapozni. Használjunk fehér alapozót, mert az a vékony tapéták esetén is elfedi a korábbi festésből származó színegyenetlenségeket.

Az első csík
A tapétázás legfontosabb lépése az első csík felhelyezése. Ha ez nem lesz egyenes, az egész tapétafelület ferde látványt fog nyújtani. Az első csík felhelyezése előtt húzzunk vízmértékkel függőleges segédvonalat a falra a saroktól a tekercs szélességénél kicsit rövidebb távolságban. Illesszük hozzá a tapétacsíkot, majd a sarokban vagy engedjük túllógni a másik falfelületre, vagy vágjuk le. A tekercseket úgy méretezzük be, hogy fent és lent 3-5cm túllógást engedünk.

A ragasztót egyenletesen pl. kefével érdemes felvinni a tapétára, nem megfeledkezve a szélekről is. Használhatunk tapétázógépet is, ez a legtisztább és legegyenletesebb módja a ragasztó felvitelének. A ragasztó betöltése és a tekercs behelyezése után a kívánt ragasztóvastagságot is beállíthatjuk. Az óvatos felhelyezést követően kézzel és tapétázókefével simítsuk el a falon a tapétát. Olló, éles kés vagy vágóprofil segítségével levághatjuk a fent és lent túllógó részeket, a sarkok eldolgozására több időt hagyjunk. Belülről kifelé haladva fejezzük be a kisimítást.

Mint a karikacsapás
A következő beragasztózott csíkot illesszük az elsőhöz, a takarásban lévő részt hengerrel dolgozzuk el. Figyelem! A kevésbé gyakorlottak egyszerre csak egy csíkot ragasztózzanak be, de a gyakorlottabbak egyes tapétatípusok esetében akár a felület 25%-át is előkészíthetik, majd feltekerve félrerakhatják a felrakásig – erről tájékozódjunk a szakáruházakban.
Ennél is egyszerűbb az ún. vlies (vagy direkt) tapéták felrakása: nem kell a csíkokat a tapétázó asztalon kenegetni, elég a falra felvinni a ragasztót egyenletesen, majd erre felhelyezni a csíkot, gumihengerrel eldolgozni és megszabadulni a túllógó szélektől.

Amire ügyeljünk

1. Késünk legyen éles!
2. Ha a tapéta szélére kívül ragasztó kerül, azonnal töröljük le vizes szivaccsal.
3. Amennyiben por alakú ragasztót használunk, azt hideg vízben intenzív kavarás közben oldjuk fel, majd várjunk, amíg besűrűsödik – ez kb. 15-20 perc. Inkább sűrűbb oldatot készítsünk, mert ezt még vízzel lehet hígítani, de a túl hígat a csomósodás miatt már nem lehet visszasűríteni.
4. A ragasztó dobozát légmentesen zárjuk le a használat után, így nem szárad be, ha később is szükségünk lenne rá.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

Minden szülőben felmerül a kérdés, mikor csemetéje szobájának kifestésére kerül sor, hogy milyen színeket válasszon. Élénk legyen, vagy semleges? Használjunk több színt vagy csak egyet? Legyen a szoba színe inkább nyugtató vagy épp inspiráló hatású? Adunk néhány tippet, hogy mely színek, hogyan működhetnek a gyerekszobában.

Rózsaszín: az egyik legkézenfekvőbb szín, amelyre gondolunk, ha lányszobáról van szó. Elsőre talán klisésnek tűnik, de egy megfelelően élénk árnyalatú fal, amit a padló pasztell színével és a bútorokkal ellensúlyozunk, kellemesen vidám hangulatú helyet teremthet, ahol a lányok épp a kellő mértékben érezhetik magukat hercegkisasszonyoknak.

Piros: ez az a szín, amivel óvatosan kell bánni. Ha nem találjuk el a megfelelő árnyalatot, például ha túl élénk, túl erős színt választunk, akkor az egy kisebb gyermek számára a szoba inkább lehet ijesztő, mint kellemes. Piros esetében érdemes egy sötétebb tónust választani, ami a dekorációban is visszaköszön, így a szoba meleg és hívogató hangulatot fog árasztani.

Kék: A kék szín esetében hasonló óvatossággal járjunk el, mint a pirosnál. Olyan árnyalatot válasszunk, ami még nem túl hideg, és nem is túl erőteljes. Egy halvány, pasztell árnyalatú kék például ideális lehet a babaszobába, ahol a kisded nyugtató és pihentető álmot aludhat. Ha alvószobáról van szó, akkor a padló, a függönyök, a bútorok színe kövesse azt a pihentető árnyalatot, amit a falon alkalmazunk. Ha a tér játszószoba is egyben, akkor élénkebb kiegészítőkkel dobhatjuk fel a hangulatot.

Narancssárga: ideális szín azon gyerekek szobájába, akik a tinédzser éveik legelején járnak. A narancs egy kellemes, jó kedélyű szín, ami fiú és lány szobába egyaránt ideális lehet. A narancssárgát más színekkel is kombinálhatjuk: feketével, barnával nagyon szép kontrasztot mutat.

Citromsárga: ez a szín szintén nemtől független. Fiúk és lányok szobájába is ideális, ráadásul, árnyalattól függően különböző hatásokat érhetünk el vele: az élénkebb árnyalat játékra ösztönöz, a halványabb színek pedig kellemesen meleg hangulatot biztosítanak.

Fehér: Sok szülő tart attól, hogy a fehér szín hibás döntés lenne a gyerekszobában. Unalmas, és hamar koszos lesz. Nos, ez nem igaz. Egy vakító fehér falú szobában élénk és kedves kiegészítőkkel olyan hangulatot varázsolhatunk, ahogy a gyerek igazán jól érzi magát. (A kosz miatt meg felesleges aggódni, a gyerekszoba már csak ilyen!)

Fekete: A másik olyan szín, amit a legtöbb szülő elutasít, hiszen senki sem akarja, hogy egy sötét, hideg lukban nőjön fel gyermeke. Ugyanakkor kisebb felületen, például egy-egy falon alkalmazva a fekete kiváló hátteret adhat a falra helyezett grafikáknak, képeknek, és más színes elemeknek.

Kombináljunk! A fent bemutatott színeket különböző módon kombinálhatjuk is a gyerekszobában. Játékos hatást érhetünk el egy kisgyerek szobájában, ha komplementer színeket – például sárgát, kéket, zöldet – alkalmazunk egymás mellett. Hasonlóan kellemes hangulatot teremethetünk, ha a különböző színeket blokkokban használjuk – a szoba egyik sarkában mondjuk a narancs dominál, egy másikban pedig a zöld. Érdekes ötlet lehet akár egy-egy felületre csíkokat festeni egyazon szín különböző árnyalataival – így a játékosság megjelenik, és az összhatás is kellemes lesz.

Mire figyeljünk még? Mindig figyeljünk rá, hogy a szoba színeit összehangoljunk: egyeztessük a fal színét a függönyök, a szőnyeg, a padló és a kiegészítők színével. Sötétebb színek használatakor ellensúlyozzuk a fal színét vidám és bohókás kiegészítőkkel. Világos árnyalatoknál szintén nem árt, ha élénkebb kiegészítőket választunk, hogy a szoba ne tűnjön élettelennek.

Végezetül, bármelyik színt is választjuk, álljon itt egy jó tanács: gyerekszoba festésénél a legfontosabb, hogy igyekezzünk azt a színt megtalálni, amely a legjobban illik a gyermek személyiségéhez, hogy így gyermekeink igazán jól érezzék magukat saját kis birodalmukban.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

Minden kertész életében eljön az idő, amikor bővíteni szeretné eszköztárát. Ha valaki elsőrangú gyepre vágyik, és szeretné, ha a szélek, szegélyek, ágyások mentén is rendezett, jól nyírt lenne füve, esetleg az árkok, dombok egyéb természeti formák nehezítik a nyírást, akkor mindenképpen kezdje egy kézre álló szegélynyíró beszerzésével.

Szegélyvágó, vagy kasza?
Bár első pillantásra kinézetük hasonló, de jelentős különbség van rendeltetési céljukat, felépítésüket és tartósságukat illetően. Mindenképpen szegélyvágónak nevezzük az alul elhelyezkedő villanymotor tengelyére közvetlenül rögzített vágórendszerű gépeket. Szintén szegélyvágó (akár benzines, akár elektromos) az a szerkezet is, melyen a meghajtó motor a szár tetején található, és egy flexibilis tengely viszi a forgó mozgást a gép aljára. Ezek az alul hajlított szárról ismerhetők fel. A fűkaszák masszívabb kivitelűek, minden esetben felül van a motor, a száruk egyenes, melynek a végén egy fogaskerekes áttétel un. szöghajtómű helyezkedik el. Fontos, hogy mint a neve is mutatja, a szegélyvágók (a benzines is!) a fűnyíró által elhagyott kis széleket hivatottak karban tartani.

Ne álljunk neki szegélyvágóval a hétvégi telken a térdig érő gazt levágni! Erre csak a kaszák alkalmasak. A profibb gépek annyira erősek, hogy akár fűrésztárcsával vékonyabb szárú bozót irtására is használhatók.

Amit mindenképpen fontoljunk meg
Mint minden szerszám esetében, ebben a kategóriában is óriási a szórás: néhány ezertől a százezer forint feletti kategóriáig terjed a skála. Gondoljuk meg: milyen gyakran, milyen célból, milyen nehézségi viszonyok között, mekkora területen kell használnunk majd az eszközt. Elektromos szegélynyíró gépeket akár 4-5 ezer forinttól már találunk, de a benzines fűkaszák kb. 30 ezer forint környékéről indulnak. Mint minden esetben, itt is működik az alapszabály, hogy érdemes eggyel a legolcsóbb kategória felett kezdeni a keresést, ha tartós gépre vágyunk.

Kinek lesz?
El kell döntenünk, hogy ki használja a gépet a leginkább, hiszen nem mindegy, hogy a kisebb teljesítményű (350-400W-os), de könnyebb elektromos, vagy az erősebb (1,1 LE-től), de nehezebb-nagyobb benzines modelleket választjuk-e. Az elektromos gépek 2-4kg-osak, míg a benzinesek a 6-8 kg-ot is elérik, ezekhez már vállheveder használata szükséges. Az elektromos modellek között itt is találunk nagyobb szabadságot nyújtó akkus gépeket, illetve vezetékeseket, ilyenkor azonban gondoskodjunk a megfelelő, biztonságos hosszabbítókról, kábeldobokról is. Ugyanígy: az elektromos készülékek esetében ne nagyon számítsunk 25cm-nél szélesebb munkafelületre, míg a benzinesek esetében nem ritka, hogy damillal 40, késsel 25cm-t is képesek levágni. Ha tehát nemcsak a gyep és a beton találkozását szeretnénk időnként csinosítani, hanem árkunkat is muszáj ezzel nyírnunk, érdemes a nagyobb teljesítményt előnyben részesítenünk.

Extrákból nincs hiány
Ezt követően is van azonban mit meggondolni! Már 10 ezer forint környékén is kaphatunk olyan extrákat, mint a teleszkópos, állítható hosszúságú nyél, a változtatható dőlésszögű vagy oldalirányban 180 fokban forgatható markolat, plusz védőborítások, duplaszálas damilfej, de a damil helyett késekkel dolgozó vágófej döntően a benzines modellek sajátja.

Lényeges a védelem
Ha már beruházunk egy fűkaszába, akkor semmiképpen ne feledkezzünk meg a szükséges védőfelszerelés beszerzéséről sem. A felpattanó kövek ellen legalább egy védőszemüveget érdemes beszerezni, de jól jöhet egy nem párásodó, de az egész arcot védő hálós maszk is, amely szintén néhány ezer forintos tétel. Különösen erősebb gépeknél akár egy felcsapott toboz is okozhat fájdalmas ütést a lábunkon. Érdemes zárt cipőben és bőr lábszárvédővel dolgozni.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

Minden lakás elér abba a korba, hogy legalább egy tisztasági festést el kell végeznünk rajta, de a nagyobb átalakítások végét is általában a festőhengerek és pemzlik előkerülése jelenti. Nézzük, mit kell tennünk, ha nem akarjuk szakemberre bízni a lakás festését.

1. Gondoljuk végig, mely részeket kívánjuk festeni, hova pakoljuk addig a bútorokat, tárgyakat, és hogyan ütemezzük a műveleteket. Első körben készítsünk egy munka- és költségvetést, hogy tudjuk, mely anyagból mennyire lesz szükségünk. A bútorok, padló és a magunk védelméről gondoskodjunk: öntapadós védőszalag, takarófólia, védőruha, kesztyű, sapka, vagy papírcsákó. Másodsorban szerezzük be festőeszközeinket: létra, glett anyag, teddyrács, ecsetek, hengerek vagy festékszóró pisztolyok, spakli, glettvas, vödör, keverőpálca az összekeveréséhez, csiszolóvászon, festék.

2. Ha mindez megvan, mérjük fel a falak állapotát, hogy szükséges-e javítani valahol a festés kezdése előtt.

3. Terítsük le a takarófóliát a bútorokra és a padlóra.

4. Szedjük le a műanyag kapcsolókat, dugaljakat, polcokat.

5. Korábban festett felületeknél távolítsuk el a laza, pergő részeket, tisztítsuk meg őket a portól és más szennyeződésektől.

6. A lukakat, sérüléseket glettel töltsük ki. A glettelő anyagot vízzel csomómentesre kell keverni, de léteznek már bekevert glettanyagok is. Ezt követően kézzel - glettvassal vagy spaklival – hordjuk fel. Egyes előre bekevert glettek szórópisztollyal is felvihetőek. Száradás után finom csiszolópapírral csiszoljuk meg, hogy egyenletes legyen.

7. Ha korom, vagy egy korábbi beázás nyomát szeretnénk eltávolítani, akkor használjuk festés előtt speciális folteltávolító alapozót, ha ez a lépés kimarad, a foltok visszatérhetnek a festés után.

8. Kezdődhet maga a festés. Használat előtt jól keverjük fel a festéket. Ha színezni kívánjuk, akkor színezőpasztával saját magunk is megtehetjük. Vegyük figyelembe, hogy házilagos keveréssel csak a pasztellszínek érhetők el jó minőségben, telt, erős zöldekre, vörösökre ne számítsunk, inkább kevertessük ki a szakáruházban a kívánt színt. Ha mégis otthon csináljuk, akkor nagyon alaposan keverjük el a kívánt színezőpaszta mennyiséget az alapfestékben!

9. Mindig a mennyezettel kezdjük, csak utána fessük a falakat. A festést mindig a helyiség éleinél és sarkainál kezdjük ecsettel, mivel a festőhenger soha nem ér el teljesen a sarokig. A magas fal- és mennyezetfelületeket létra nélkül is könnyen lefesthetjük, ha teleszkópos nyelet választunk. Ne feledjük: húzzuk le a hengert a vödörbe mártás után a rácson, ha nem akarjuk, hogy a felesleges mennyiség lecsöpögjön festés közben.

10. Kívülről befelé haladjunk, az ablaktól és haladjunk a helyiség közepe irányába. Átlósan kezdjük, majd függőleges rétegekkel folytassuk, végül győződjünk meg az egyenletes eloszlatásról.

11. Általában két réteg ad megfelelő fedést! Érdemes figyelembe venni, hogy míg a legolcsóbb falfestékből sokat kell használni a teljes fedés eléréséhez, addig a jó minőségűekből kevés is elegendő ezzel időt, pénzt takaríthatunk meg!

12. Festés után: minél előbb meg kell tisztítani a véletlenül összefestett felületeket, mert ha a festék rászárad, akkor a víz már nem oldja le azt.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

Jó érzés, ha a szomszédok elismerését vagy éppen irigykedését előidéző gyepszőnyeg van a kertünkben. Természetesen a gyep sem magától lesz tökéletes, gondozást, törődést igényel. Pár el nem hanyagolható lépés:

1. A talaj tápanyag pótlása fontos lépés a szép zöld gyep elérésére. Ültetés előtt célszerű alaposan fellazítani a talajt. A vetést követően alkalmazhatunk úgynevezett Start gyeptrágyát akár esős időben is, ami megfelelő lendületet ad a mag csírázásához. Néhány nyírás után válasszunk hosszúhatású gyeptrágyát (hatásidőtartam megtalálható a csomagoláson), ami a növekedéshez szükséges összes tápanyagot tartalmazza. Ezáltal lesz a füvünk egészséges, szép színű és dús. Fontos, hogy a tápanyag-utánpótlás kis átfedésben történjen, így folyamatos a tápellátás és nem adagolhatjuk túl. Július közepétől alkalmazható már az őszi, kondicionáló trágya. Ezzel készítjük fel a pázsitot a téli időszakra.  Minden esetben figyeljünk a csomagoláson feltüntetett adagolási mennyiségre.

2. A legfontosabb szépítő tápanyagok: a nitrogén a növekedést, a foszfor a virág- és termésképződést serkenti, a kálium növeli a növény ellenálló képességét, elősegíti a levélzet zöldülését, a kalcium pedig erősíti a sejtfalakat.

3. Ültetés. A fűmag kiválasztásánál a legfontosabb, hogy milyen területre szánjuk a füvet: 3 kategóriát különböztetünk meg: napos, félárnyékos vagy árnyékos. A következő fontos szempont, hogy mire használjuk a füvet: díszfüvet szeretnénk vagy használni fogjuk pihenésre, játékra. Ez utóbbinál taposást tűrő fajtát válasszunk. A fűmag csomagolásán minden információ megtalálható, de kérdés esetén érdemes szakemberektől tanácsot kérni. Általában az ár a minőséget is tükrözi.

4. Az ültetést követően napi kétszer-háromszor kell locsolni úgy, hogy közben a földet ne áztassuk el, csak a nedvességtartalmat pótoljuk! A locsolásra legalkalmasabb időpontok a kora reggeli vagy az esti órák. Tűző napon semmilyen esetben sem szabad locsolni, mert a vízcseppek megégetik a növény szálait.

5. A füvet tavasszal, az első vágásig hagyjuk hosszabbra megnőni, majd a nyírásnál legyen 3-5 cm-re vágva. Fontos, hogy mindig ugyanarra a méretre vágjuk vissza, mert a méretingadozás sokkolhatja a növényt.

6. A fű időnkénti levegőztetése legalább annyira elengedhetetlen, mint a tápanyagok és az öntözés! A fűszálak tövében óhatatlanul lerakódnak a vágáskor képződött fűszálak filcszerű réteget alkotva. A napfényt, a levegőt és később a csapadékot is elnyeli és ez vagy a fűszálak gombásodásához vezet vagy annyira elmohásodik a terület, hogy a fűszálak elpusztulnak.    Ezt a réteget gereblyével, kézi- vagy gépi fűszellőztetővel kell eltávolítani.

Ha ennyit megteszünk a gyepünkért, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megáll a szomszéd a kapunk előtt.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!