A világon egymástól teljes mértékben eltérő kerítésépítési szokások, kultúrák léteznek. Amíg az észak – amerikai kertvárosokban szinte sohasem látunk kerítést, csak maximum néhány jelzésértékű bokrot ültetnek a telekhatárra, hogy elválasszák egymástól az előkerteket, addig Magyarországon, illetve főleg Kelet- és Közép Európában az emberek többsége szeret kerítést emelni tulajdona köré.
Vonatkozó rendeletek
A kerítés építését általában településenként különböző helyi rendeletek is szabályozzák, amelyeket érdemes elolvasni az építés megkezdése előtt, nehogy később aztán le kelljen bontani vadonatúj építményünket.
Fontos figyelembe vennünk azt a szabályt, hogy az utcafronti kerítés csak a saját telkünkön helyezkedhet el, illetve, hogy a kerítésen lévő kapuk csak befelé nyílhatnak, kifelé, a közterületre nem. Sok helyen előírják, hogy nem építhető tömör kerítés, csak olyan, amelyik egy meghatározott (általában 40-50) százalékban áttört. A lakóövezetekben általában a kerítés nem lehet magasabb 2,5 méternél.
A hátsó, illetve oldalsó kerítésekre már más szabályok vonatkoznak. Ezek a kerítések, amiket a szomszédok általában közösen építenek, legtöbb esetben a közös telekhatárra esnek, azaz a kerítés vastagsága mindkét telekből egyenlően elvehet.
Alapozási, falazási kérdések
Az alapozás, illetve annak eldöntése, hogy szükségünk van-e alapozásra a kerítés építésénél alapvető fontosságú, mivel egyrészt jelentősen növelheti a költségeket, másrészt esetleges hiánya jelentősen csökkentheti kerítésünk élettartamát.
Beton alap készítése esetén (főleg utcai kerítéseknél alkalmazandó) legbiztosabb a sávalap készítése, amit lehetőség szerint le kell vinnünk egészen a 80 cm-es fagyhatárig. Amennyiben olyan kerítést készítünk, amelynek nincs lábazata, elég lehet a pontalap készítése is. Fa kerítésoszlopokat soha ne helyezzünk közvetlenül a betonba, mindig használjunk fém összekötőket, papucsokat.
Alapozás nélküli eljárásnál a megfelelő kezelés után a keményfa oszlopokat közvetlenül is be lehet ásni a földbe, ha az alját, ahol a földdel érintkezik, megégetjük, vagy bitumennel vagy más vegyszerekkel kezeljük, akkor az akár 30-50 évig is állhatja az időjárás viszontagságait. Ha fém oszlopok mellett döntünk, akkor nem a korhadás, hanem a korrózió ellen kell felfegyverkezni, ami a ma rendelkezésre álló korrózió gátló bevonatok kínálata mellett nem jelent gondot.
Ha lábazatos kerítést építünk, akkor érdemes azt zsalukőből építeni és utána azt burkolni, vagy speciális lábazatvakolattal vakolni. Nagyon fontos, hogy az alapozás, és a lábazat közé megfelelő vastagságú vízszigetelést helyezzünk, ellenkező esetben a vakolat, illetve a díszburkolat a későbbiekben leválhat!
A másik sarkalatos pont a vízszigetelés mellett, hogy a lábazatra kerülő fedlapnak legyen vízorra, vagy ha nincs, akkor mi magunk vághatunk bele, egy egyszerű sarokcsiszoló segítségével.
A kerítés anyagának kiválasztása
Drótkerítés készítése esetén fontos, hogy a bekerített terület sarkain lévő oszlopoknak készítsünk támasztó-rudakat, amelyek megakadályozzák a kerítésoszlop megdőlését a drót kifeszítésekor. Ajánlatos legalább alul és felül, illetve középmagasságban vezérdrót kihúzása. Ezeket feszítőcsavarokkal tudjuk állítani, ha később meglazulnának. Ha műanyag bevonattal rendelkező hálót alkalmazunk, akkor a kerítés dróthálót 5-10 cm mélyen beáshatjuk a felszín alá, hogy a háziállatok lehetőleg ne ássanak alá alagutat, így a kutyák biztosan nem bújnak majd át alatta.
Ügyeljünk arra, hogy a kerítésháló rendelkezzen valamilyen védő bevonattal. Ez lehet PVC, horgany, illetve forgalomban vannak eleve festett huzalból készült kerítéshálók is, amelyek a festék alatt aluhorgany bevonattal rendelkeznek, amelyekre a gyártók több év garanciát vállalnak.
A viszonylag olcsó drótháló termékek mellett megjelentek az igényesebb megoldások is, például a ponthegesztéses technológiával készített kerítéshálók, amelyek jóval szilárdabbak és stabilabbak, mint az egyszerű dróthálók.
Aki a természetes megjelenésű dolgokat részesíti előnyben, viszont nem ijed meg a gyakoribb karbantartási igénytől, az fából készült kerítést, vagy kerítéselemet válasszon. A különféle lamellás, illetve léckerítések megfelelő felületkezeléssel tartósak és dekoratívak lehetnek. Lehetőleg minél vastagabb fából, illetve lehetőség szerint keményfából készült elemeket válasszunk, és ügyeljünk a gondos felületkezelésre.
Arra is érdemes odafigyelni, hogy a kerítéselemek milyen összeszerelési technikával készültek: a csavarozott vagy csapolt megoldással készültek mindig jóval tartósabbak, és ellenállóbbak az időjárás változásaival szemben, mint a szegeltek. Dekoratív megoldás lehet még a fakéreg gyékény, vagy a fonott fűzfavessző.
Amennyiben a környezettudatosságot és a tartósságot helyezzük előtérbe, léteznek már újrahasznosított műanyagból készült kerítéselemek is.
Utolsó kommentek